Archivio | 5:05 pm

Faurisson vs. Anne Frank

18 Ott

Faurisson vs. Anne Frank


U schrijft zelf in
Dietsland-Europa teksten over de negationisten waarin u soms toch straffe standpunten inneemt. Zo sprak u in september 1979 bijvoorbeeld over ‘de holocaust-zwendel’ van ‘sluwe zakenlui’.
Raes:
“In een publikatie die geen Vlaams Blok-publikatie is kan ik iets ruimer mijn mening verkondigen dan ik dat als parle?mentair kan. Misschien zit daar een zekere schizofrenie in.”
In uw bespreking van het boek van Eric Delcroix over de Franse anti-negationismewet meldt u dat Delcroix schrijft dat men in België heeft afgezien van zo’n wet, en uw commentaar daarop luidt: ‘Was dat maar waar’.
Raes:
“Ik ga u toch niet verbazen met te zeggen dat ik die wet liever niet had gehad. Dan hadden we onze eigen gewetenspro?blematiek niet gehad of de aandacht daarrond die ook weer meebrengt dat de tegenstrever of de nieuwsgierige zich toe?spitst op dat probleem alsof dat voor het Vlaams Blok het belangrijkste thema is. Terwijl wij andere thema’s hebben, wij zijn voortdurend bezig met de politiek van vandaag en met die voor morgen. En als politieke partij besteden wij liever geen energie aan het voortdurend oprakelen van zaken uit het verle?den. Wat niet weg?neemt dat mensen die daar tijd en aanleg voor hebben daar wel rond bezig kunnen zijn.”
Dietsland-Europa of Revolte worden toch hoofdzakelijk gelezen door mensen die ook in het Vlaams Blok staan. De lectuur van negationistische artikels moet dan toch een zekere invloed op hen hebben. Gaan uw militanten die dat lezen dan niet mee in de richting van de negationisten beginnen denken?
Raes: “Ik weet het niet. Ook in Dietsland-Europa propageert men toch niet echt een negationisme, wat men wel verdedigt is het recht op vrij onderzoek.”
Maar ook iemand als Faurisson, die u nog in oktober 1989 in Dietsland-Europa hebt aangeprezen, is een negationist: hij ontkent het bestaan van de gaskamers.
Raes:
“Tja, maar toch niet op een voor de slachtoffers beledi?gende manier, denk ik.”
U schreef toen dat Faurissonvrij overtuigend” aantoont dat de dagboeken van Anne Frank niet echt zijn. In 1986 publiceerde het Nederlandse Rijksinstituut voor Oorlogsdocumentatie (RIOD) nochtans een studie waarin de echtheid van die dagboeken wél werd aangetoond en de aantij?gingen van Faurisson werden weerlegd. Waarom is dat nooit besproken?
Raes:
“Dat is misschien een aspect dat wij verwaarlozen, dat geef ik toe. Maar wat wij nooit ontkennen is dat de familie Frank inderdaad gedeporteerd is geweest en dat Anne Frank is omgekomen in een concentratiekamp ten gevolge van tyfus. De deportatie van een groot aantal joden kan niet ontkend wor?den. Wie dat toch ontkent, is dom of te kwader trouw. Op welke manier die mensen nu omgekomen zijn, is een discussie die ik niet ga aangaan.”

http://www.blokwatch.be/content/view/79/51/lang.nl/

 

( Fonte: www.aaargh.codoh.info )

De leugens over de Holocaust

18 Ott

De leugens over de Holocaust

 

 

Marcus Mechior (1897-1969) geboren in een oude Deense familie, was de belangrijkste rabijn van Denemarken vanaf 1947. Hij probeerde om begrip tussen alle godsdienstige tendensen in Judaism te bevorderen, terwijl hij persoonlijk bleef pleiten voor het Moderne Orthodoxisme. Als de belangrijkste woordvoerder voor Deense joden, was hij één van de prominente joodse sprekers in Denemarken.

 

EIGEN BERICHTGEVING – In de meeste discussies waarin de genocide op het joodse volk tijdens de naziperiode wordt aangehaald, krijg je steevast te maken met een ‘alternatief lijstje’ van genocides die door ofte Stalin werden gehouden, ofte door Pol Pot (Cambodja), Idi Amin (Oeganda), Milosevic (Bosnië, Kosovo), Turkije (op de Armeniërs), enz….. De lijst is indrukwekkend, bloedig, verbijsterend, verschrikkelijk wat wij mensen andere mensen – en dikwijls onze broeders – kunnen aandoen!

Toch blijken vele zogenaamde ooggetuigenverslagen van de verschrikkingen van nazi’s ongeloofwaardig omdat ze geen objectieve meldingen zijn, maar meestal verhalen van “horen zeggen”, aangedikt en ontstaan in een moeilijke psychologische oorlogsperiode voor de joden, waarbij men werkelijkheid en fictie al te vaak door elkaar haalde. Veel geschiedschrijvers lieten zich hier ook aan vangen. Zeker als er een propaganda-machine van semieten en zionisten er werk van maken om de wereld te bedriegen met een vals beeld. Elk jaar komen er meer “overlevenden van concentratiekampen” bij, gemaakt door deze propaganda-machine.

In het zionistenreservaat Israël wordt de bevolking wél door de media voorgelicht over de valsheid van het jodenzeep-verhaal, maar zelfs daar blijft deze mythe regelmatig de kop opsteken onder invloed van “getuigen” en “holocaust-overlevenden”.

 

Irak: de leugens

Je kan het ook vergelijken met de propaganda van de Verenigde Staten tegen Irak waar ook tal van verhalen niet waar bleken te zijn. De voormalige minister van Buitenlandse Zaken was de spreekbuis van Amerika om deze onwaarheden aan het Amerikaans en westerse publiek en de Verenigde Naties te slijten om alzo een aanval tegen Irak te verantwoorden onder het mom “als ik hard genoeg lieg, blijft er toch iets hangen… “.

 

Dit zijn enkele leugens van hem:

· Omdat de bewijsvoering tegen Irak zo zwak is, gooit Powell er volgende leugen tegenaan: “We hebben bronnen die ons zeggen dat het regime van Saddam sinds de jaren tachtig experimenteert op mensen om de biologische en chemische wapens te vervolmaken. Een bron zegt dat 1.600 terdoodveroordeelden in 1995 voor zo’n experimenten aan een speciale eenheid overgedragen werden. Een ooggetuige zag hoe gevangenen die vastgebonden lagen op een bed, proeven moesten ondergaan. Ze hadden bloed om de mond en later werd een autopsie op hen uitgevoerd om het effect van de experimenten na te gaan.”

· Deze passage is van hetzelfde fascistische allooi als de leugen die de Amerikanen in 1991 vertelden over de Koeweitse baby’s. Die zouden door Iraakse soldaten uit hun couveuse gegrepen zijn en tegen de grond gesmakt. Later bleek dit verhaal van a tot z verzonnen door een groep Amerikaanse public relationsfirma’s die door vader Bush, de toenmalige president, ingehuurd waren. Dezelfde firma’s werken nu voor zoon Bush.

· Wij hebben vier bronnen die zeggen dat Irak over mobiele productie-eenheden voor biologische wapens beschikt. De eerste bron is een scheikundig ingenieur die meewerkte aan het productieprogramma maar nu in een ander land leeft. De tweede bron is een burgerlijk ingenieur. De derde bron was ook in staat dat te weten. De vierde bron is een uitgeweken majoor.” Dat is letterlijk alles. Niet één naam, geen enkel detail, geen namen van medewerkers, geen beschrijving van de resultaten van dat zogezegde productieprogramma. Als bewijsvoering die moet dienen om een desastreuze oorlog te ontketenen is dat wel zéér weinig.

· Powell probeerde ook met alle middelen Irak aan Al Qaeda te linken. Door bijvoorbeeld te zeggen dat er een terroristische cel van Al Qaeda actief is in Irak. Weliswaar in het gedeelte van het land dat onder controle staat van Koerdische separatisten, een gebied waar het Iraakse leger weggehouden wordt door Amerikaanse en Britse gevechtsvliegtuigen. Mààààr, zegt Powell: “Dat is geen excuus want wij weten dat één geheim agent (amai dat kan tellen!!!) van Irak erin geslaagd is te infiltreren in de organisatie die de regio controleert.”

· Helemaal hilarisch wordt het bij de volgende alleszeggende zin van Colin Powell: “Iraki’s blijven bezoeken brengen aan bin Laden, in zijn nieuw huis in Afghanistan.” Zeker. Wellicht in de Grottenstraat nummer 12 in Kandahar.

 

Gelijkaardige leugens werden door de geallieerden en de joodse zionisten ook verspreid na de Tweede Wereldoorlog over de wandaden van de nazi’s – die zeker niet ontkent of geminimaliseerd mogen worden – die iconen werden van volkslegenden en fantasmen in het kwadraad.

 

De Holocaust-industrie

 

 

Een interessant boek hieromtrent is “De Holocaust-industrie” van Norman Finkelstein, ook een jood trouwens.

Nu, zestig jaar na de Tweede Wereldoorlog blijken vele joodse ooggetuigenverslagen niet meer dan leugens en propaganda en hebben ze nog minder waarde dan stadslegenden. Elke genocide die plaatsvindt is een verschrikelijke belevenis voor de mensen die worden vermoord. Jood of geen jood. Maar dit wil niet zeggen dat leugens die al decennia aanhouden we als waarheid moeten aanschouwen.

 

Ooggetuigenverslagen

Hier een paar voorbeelden (tot dusver gevonden) van absurde ooggetuigenverklaringen, met de referenties van hun publicaties. Merk op dat men hiervoor Duitsers heeft terechtgesteld

· Massagraven waar het bloed als geisers omhoog spoot [1]
· Zuur of kokend-water baden om geraamten van mensen te produceren [2]
· Ooginjecties bij gevangenen om hun oogkleur te veranderen [3]
· Productie van gekrompen hoofden (cf. koppensnellers) van de gevangenen [4]
· Het afschuimen van kokend menselijk vet uit de openlucht crematie vuurhaarden [5]
· Uit medelijden voor complete onbekenden ­ een joodse moeder en haar kind ­ sprong een SS man op het laatste ogenblik vrijwillig in de gaskamers om daar samen met hen om te komen [6]
· Zeepproductie uit menselijk vet en de plechtige begrafenis van de zeep. [7] “Le savon juif », par Robert Faurisson, http://aaargh.vho.org/fran/archFaur…/RF8703xx3.html
· Ondergrondse massavernietiging in enorme ruimten, door middel van hoogspanning [8]
· Het gebruik van vacuümkamers of chloorgas voor de executies [9]
· Massa graven met honderd duizenden lichamen, welke binnen enkele weken verwijderd werden zonder het minste spoor na te laten; een werkelijk mirakel van improvisatie door de Duitsers [10]
· Gaskamers op wielen te Treblinka, welke hun slachtoffers rechtstreeks konden dumpen in brandende putten; gifgas met vertraagde werking die de slachtoffers in staat stelde de gaskamers te verlaten om zichzelf naar de massagraven te begeven en daar te sterven [11]
· Executies met een geëlektrificeerde lopende band [12]
· Crematie van lichamen door middel van hoogovens [13]
· SS wielerkoersen in de gaskamers van Auschwitz [14]
· Verwijdering van lijken door middel van springstoffen [15]
· Een blauwe mist in de gaskamer na het vergassen met waterstof cyanide (een kleurloos gas) [16]
· Het zingen van het nationale lied en/of de Internationale door de slachtoffers in de gaskamer (een bewijs van de verschrikkingpropaganda van communistische oorsprong) [17]
· Draagbare snelbouw gaskamer hutten [18]
· Doding door het drinken van een glas vloeibaar waterstofcyanide [19]
· De spieren gesneden uit de benen van geëxecuteerde gevangenen contracteerden zo hevig dat de emmers (waarin ze bewaard werden) rond dansten [20]
· Gebruik van Zyklon gas in de gaskamers te Auschwitz door middel van sproeikoppen of uit stalen flessen. [21]
· De SS-ers maakten in de crematoria worst uit het vlees van hun slachtoffers [22]
· Gemummificeerde menselijke duimen werden in het huis van Ilse Koch als schakelaars gebruikt voor de bediening van licht (= de vrouw van de commandant Koch van het concentratiekamp te Buchenwald) [23]

[1] A. Rücked, op. cit. (note 141), p. 273f.; E. Wiesel, Paroles d’Etranger, Edition du Seuil, Paris 1982; p. 86; A. Eichmann, in: H. Arendt, op. cit. (note 179), p. 184; B. Naumann, op. cit. (note 142), p. 214.

[2] F. Müller, in: H. Langbein, op. cit. (note 151), v. 1, p. 87; witness Wells in the Eichmann Trial, in: F. J. Scheidl, op. cit. (note 74), v. 4, p. 236.

[3] H. Langbein, Menschen in Auschwitz, op. cit. (note 152), pp. 383f.

[4] H. Langbein, ibid., p. 381.

[5] R. Höβ, in: M. Broszat (ed.), op. cit. (note 71), p. 130; H. Tauber, in: J. C. Pressac, op. cit. (note 17), pp. 489f.; F. Müller, Sonderbehandlung, Steinhausen, Munich 1979, pp. 207f., 217ff.; H. Langbein, Menschen in Auschwitz, op. cit. (note 152), p. 148; B. Naumann, op. cit. (note 142), pp. 10, 334f., 443; S. Steinberg, according to: Franztisisches Büro des Informationsdienstes über Kriegsverbrechen (ed.), Konzentrationslager Dokument 321, Reprint 2001, Frankfurt/Main 1993, p. 206; and many more.

[6] E. Bonhoeffer, op. cit. (note 213), pp. 48f.

[7] S. Wiesenthal, Der neue Weg (Vienna), 15/16 & 17/18, 1946; the Soviets wanted to make this one of the charges at the IMT (exhibit USSR 393), but this plan failed due to the other Allies; cf. H. Härtle, Freispruch für Deutschland, Schütz, Gtittingen 1965, pp. 126ff.; the Greenwood Cemetery in Atlanta (Georgia, USA) is not the only site to boast a Holocaust memorial gravestone for 4 bars of “Jewish soap”. Cf. also the following corrections: R. Harwood, D. Felderer, JHR 1(2) (1980) pp. 131 139; M. Weber, JHR 11(2) (1991) pp. 217 227.

[8] Aside from C. Mattogno, op. cit. (note 339), cf. esp. S. Szende, Der letzte Jude aus Polen, EuropaVerlag, Zürich 1945; S. Wiesenthal, Der neue Weg (Vienna), 19/20, 1946.

[9] Aside from C. Mattogno, op. cit. (note 339), cf. esp. W. Grossmann, Die Hölle von Treblinka, Verlag für fremdsprachige Literatur, Moscow 1947; The Black Book of Polish Jewry, Roy Publishers, New York 1943.

[10] Aside from note 349, cf. also W. Benz, Dimension des Völkermords, Oldenbourg, Munich 1991; pp. 320, 469, 479, 489, 537ff.

[11] Reports of the Polish underground movement, Archiv der Polnischen Vereinigten Arbeiterpartei, 202/111, v. 7, pp. 120f., quoted in: P. Longerich, op. cit. (note 271), p. 438.

[12] Pravda, Feb. 2, 1945, cf. U. Walendy, Historische Tatsachen No. 31: “Die Befreiung von Auschwitz 1945”, Verlag für Volkstum und Zeitgeschichtsforschung, Vlotho 1987, p. 4.

[13] H. von Moltke, Briefe an Freya 9939 9945, Beck, Munich 1988, p. 420; cf. P. Longerich (ed.), op. cit. (note 271), p. 435; Pravda, Feb. 2, 1945.

[14] Nürnberger Nachrichten, Sept. 11, 1978, report about eyewitness testimony in the jury court trial in Aschaffenburg.

[15] R. Höβ, in: M. Broszat (ed.), op. cit. (note 71), pp. 161f.; A. Rückerl, NS Prozesse, op. cit. (note 127), p. 78; H. Grabitz, NS Prozesse…, op. cit. (note 191), p. 28.

[16] R. Bock, Frankfurt Public Prosecutor’s Office, Ref. 4 Js 444/59, pp. 6881 f.

[17] H. G. Adler, H. Langbein, E. Lingens Reiner (eds.), Auschwitz Zeugnisse und Berichte, Europäische Verlagsanstalt, Cologne 1984, p. 76.

[18] R. Aschenauer (ed.), Ich, Adolf Eichmann, Druffel, Leoni 1980, pp. 179f.

[19] Verdict of the Hannover District Court, Ref. 2 Ks 1/60; cf. H. Lichtenstein, op. cit. (note 84), p. 83.

[20] F. Müller, op. cit. (note 345), p. 74.

[21] M. Scheckter and a report of June 4, 1945, written by an officer of the 2nd Armored Division, about Auschwitz; Französisches Büro des Informationsdienstes über Kriegsverbrechen (ed.), op. cit. (note 345), p. 184.

[22] David Pressac, in J. C. Pressac, op. cit. (note 17), p. 554, fourth column, lines 17-22.

[23] Kurt Glass, New York Times, April 10. 1995.

 

Gianni.
01 juli 2005

 

http://jordanie.web-log.nl/log/2922155

 

( Fonte: www.aaargh.codoh.info )

FAJVÉDELEM IZRAELBEN?

18 Ott

Hazánkért Online, 2008. május 27.

FAJVÉDELEM IZRAELBEN?

«Ha a zsidóság megmaradása forog kockán,

akkor az erkölcsnek semmi helye nincs»

 

«When survival of the Jewish people is at stake,

 

there’s no place for morals» — Yehezkel Dror

 

A cikket, mint véleményt, a new yorki Forward c. zsidó lap közölte, 2008. május 15-én, a szerző Yehezkel

Dror,

a jeruzsálemi Hebrew University politikai tudományok tanára, akit a cionista állam kitüntetett a

’nemzetvéd

ő’ munkásságáért.

Tagadhatatlan, hogy minden él

őlénynél létezik fajvédelem. Az állatoknál ez a legtermészetesebb, mert

ösztönszer

ű. A kis oktalan állat a saját életét képes kockáztatni, hogy a ragadozók ellen megvédje kölykeit.

Ugyanez, sajnos nem mindig nyilvánvaló az emberiségnél, de azért a népek nagy része igyekszik megvédeni

 

a sajátját, s

őt vannak kirívó esetek, amikor a fajvédelmet túlzásba viszik

más népek kárára.

 

Amennyiben faj-, nemzet-, és hazavédelemre kerül sor, a lehet

őség

sajnos nem minden népnek adatott meg. Például a magyarság a két

 

világháború idején – «háborús b

űnösség» terhe alatt! — nem

gyakorolhatta ezt az alapvet

ő emberi jogot! Jóllehet rettenetes áldozattal

megpróbálta, de keser

űen meg is fizetett érte.

Mivel az idegengy

űlölő professzor cikke elég hosszú, csak a lényeget

fordítottam le magyarra, az eredeti angol szöveg címét alább csatolom, és bárki kedvére elolvashatja.

 

Érdemes elolvasni, hogy bizonyos népek – más népekkel ellentétben – mekkora pofátlanságot engednek meg

 

maguknak, ha a saját b

őrükről van szó. Magyarul, dióhéjban ennyiről van szó:

„… jogom van élni, és ha neked nem tetszik, hogy ehhez a joghoz foggal-körömmel

 

ragaszkodom, akkor vagy félre állsz az utamból, vagy eltaposlak, mint a férget. Te

 

megsemmisülsz, de én akkor is élni fogok. Takarodj! Létezni akarok! Ezért kitelepítelek és

 

elfoglalom házadat, amit nekem ajándékozott az Isten. Törvények? Mivel létezni akarok, rám

 

nem vonatkoznak!”

 

Yehezkel Dror, Jeruzsálem — „Vitathatatlan, hogy mindenegyes zsidó vezetőnek, szervezetnek,

közösségnek és magánszemélynek kötelessége biztosítani a zsidó nép létének folytonosságát. De mai a

 

világban, ahol a zsidó állam sorsa hosszútávra bizonytalan, a szükségszer

űvé vált fennmaradás témája miatt

elkerülhetetlenek a nehéz kérdések. Többek között és legf

őképpen: – ha a zsidóság megmaradása forog

kockán, akkor az erkölcsnek semmi helye nincs.

 

Mondhatnám, hogy a fizikai lét az els

ő és legfontosabb tényező. Mindegy, hogy a

társadalom mekkora erkölcsösségre törekszik, ezt a fizikai létnek kell megel

őznie.

Nyilvánvaló, hogy a zsidó Izrael állam fennmaradását küls

ő és belső veszélyek

fenyegetik. Nagyon valószín

ű, hogy Izrael összeomlása vagy zsidó jellegének

elvesztése aláásná az egyetemes zsidó nép létezését. Adva az állam létezését,

 

kevésbé nyilvánvaló, de nem kisebb veszély fenyegeti hosszútávon a diaszpóra

 

fennmaradását is.

 

Amikor a létezéshez szükséges elemek összeütköznek más értékekkel, akkor a

 

reálpolitikának kell megadni az els

őbbséget. (…) Sajnos, az emberiség történelme cáfolja azt az idealista

állítást, miszerint állam, társadalom vagy nép hosszú távú fennmaradásához erkölcsösség szükséges. Adva a

 

21. század vagy azon túli el

őrelátható valóságait, kemény választások elkerülhetetlenek, amelyek

megkövetelnek sokszor más fontos értékeket. Sajnálatos valóság, hogy a zsidó népnek olyan tragikus

 

választásokkal kell szembe néznie, amelyek által fontos értékeket kell feláldozni. (…)

 

Mindenesetre, szemben a nehéz határozatokkal, a zsidó nép tartsa magát távol a politikailag helyes

 

álláspontoktól és a gondolat-tompítástól. Amikor Kínáról beszélünk, e nagyhatalommal való jó kapcsolatunk

kiépítése érdekében a zsidó nép a saját üt

őkártyájával lépjen szembe az erkölcs-gondolkodású hadjáratokkal:

Bejing miként változtassa meg a Tibettel szembeni politikáját. És ugyanez áll Törökország esetében is.

Maradjunk semlegesek ezen a téren.

El

őször is szükség van az értékek felülvizsgálatára, hogy irányelveket dolgozzunk ki krízis, illetve súlyos

helyzet alkalmára. (…) A zsidó népnek éppolyan természetes joga van a megmaradáshoz, mint bármely más

civilizációnak. Másodszor, a nép, amelyet rendszeresen üldöztek az elmult 2000 év alatt, az elosztó igazság

értelmében joga van keménynek lenni a saját fennmaradása érdekében, beleértve az erkölcsi jogot, —

kötelessége ölni, vagy ha kell meghalni, ha ez szükséges a létezés biztosításához – még más népek

értékeinek áldozata árán is. Ez az érvelés még annál is fontosabb, ha figyelembe vesszük, hogy pár évtizeddel

ezel

őtt a zsidó nép egyharmadának (sic! -tj) példanélküli tömeggyilkosságát közvetlenül vagy közvetetten

támogatta, a civilizált világ nagy része meg se próbálta megállítani. (…)

Izrael az egyetlen demokratikus ország, amelynek létezését ellenséges elemek veszélyeztetik úgy, mint

el

őzőleg, a világ mégegyszer most sem folyamodik ellenintézkedésekhez. Ez indokolja – sőt megköveteli –

azokat az intézkedéseket, amelyek más esetekben szükségtelenek, s

őt egyenesen erkölcstelenek lennének.

(…)”

Az egész írás itt, angol nyelven: [www.forward.com/articles/13388]

Alább felhoznék néhány idézetet, no nem mintha a professzor úr ezeket figyelembe venné. A professzor úr

meglehet

ősen mellébeszél, és olyan propagandát terjeszt, amely az elmult 60 év alatt csak gyötrelmet, vért,

pusztulást és népirtást okozott eredményezett. Cionista fajelméletével nyilván ezt akarja folytatni, s

őt amennyire

lehetséges még jobban feler

ősíteni.

*

„Az Amerikai Zsidó Évkönyv /5702/ 1941. 09. 22-től 1942. 09. 22-ig, 43. kötet, amelyet Philadelphia

államban adott ki a ’The Jewish Publication Society of America’ (Amerikai Zsidó Kiadó Társaság). A 666.

oldalon közli, hogy

«a legnagyobb náci terjeszkedés után egészen Oroszországig, beleszámítva a

Németországban maradt zsidókat is, a Németországnak alárendelt Európában, 1941-ben 3, 110, 722 zsidó

volt.»

Kérdés: hogyan lehetett a 3, 110, 722 zsidóból 6 milliót elpusztítani?

Ezekb

ől a zsidókból még mindig maradt annyi, hogy közvetlenül a háború után több mint 2 millió kivándoroljon

Palesztinába, és ott létrehozza az Izrael nev

ű államot. A zsidó fajelmélet az összes többi fajelmélet modelljét

képezi, egy ideológia, amely arra szolgál, hogy igazolja a különböz

ő népek feletti uralmat. Az Ószövetség betű

szerinti értelmezése ugyanazoknak a mészárlásoknak az elkövetéséhez vezet, amelyeket Jozsué végrehajtott.”

[Roger Garaudy, Az Izraeli politikát megalapozó mítoszok.]

Vlagyimir Jabotinsky cionista vezér 1940. áprilisában így nyilatkozott New Yorkban: – “Zsidók millióinak

áthozatala a saját hazájukba, majd megmenti az európai zsidóságot a végpusztulástól. Ismétlem: a tömeges

kiürítés az egyetlen megoldás a zsidókatasztrófa elkerülésére.”

– Ben Hecht, Perfidy, NY 1961. Julian Messner

1936-ban még ezt mondta:

“Nekünk nem célunk Palesztinában népünkb

ől kiválasztottak részére, vagy akár egy kis csoport részére otthont

teremteni. Minden er

őnket a különböző országokban élő zsidók tömeges és tervszerű elszállítására

összpontosítjuk…”

(u.o.)

Ne feledjük, hogy a második világháború idején a dúsgazdag európai zsidóság jelent

ős része nem volt

cionista, és nem osztozott Herzl “Zsidó Ország”-ának nagy tervében. A Zsidó Ország megvalósításához

tömeges kivándoroltatásra volt szükség, s legalább egy Hitlerre, — és Herzl szavaival —

“az

antiszemitizmusra, mint hajtóer

őre”. A tömeges kivándorlást az akkor még maréknyi cionista vezetőség

képtelen lett volna egymaga megoldani. Hogy volt-e közös cél Hitler és a cionisták között? Erre itt van két

példa:

David Ben-Gurion (1883-1973) a cionista állam, Izrael első miniszterelnöke – akinek többet jelentett egy

múzeumi épület, mint a zsidók mentése. A tanár úrnak újra kellene tanulmányozni Izrael véres történelmét, —

hogyan is történt az a bizonyos „zsidómentés”, aminek a hiányáért az egész civilizált világot okolja?

Eliezer Livneh izraeli író – „Ha mi a fő feladatunkat abban láttuk volna, hogy megmentsük a lehető legtöbb

zsidót, akkor együtt kellett volna m

űködnünk a partizánokkal. Partizánbázisok voltak Lengyelországban,

Litvániában és kés

őbb Szlovákiában. Ha a mi fő célunk az lett volna, hogy megakadályozzuk a likvidálást és

kapcsolatot teremtsünk a partizánbázisokkal, akkor sok zsidót megmenthettünk volna.”

– Maariv, 1966.04.24.

„Ha a zsidóknak választaniuk kellene: megmentsék-e a zsidókat a menekülttáborokból,

vagy hozzájáruljanak-e Palesztinában egy nemzeti múzeumhoz, a könyörület érzése

diadalmaskodna, és a nép energiáját arra használnák fel, hogy a különböz

ő országokban

megmentsék a zsidókat. És akkor a cionizmus let

űnne a napirendről, nemcsak az angol és

az amerikai, hanem a zsidó közvéleményben is.

Ha megengedjük azt, hogy a menekültek kérdését különválasszák Palesztina kérdését

ől, a

cionizmus puszta létét veszélyeztetik.” –

Ben Gurion 1938. december 17-i levele a Cionista

Világszervezet végrehajtó bizottságához. Idézi Éli Lobel: «Les Juifs et la Palestine». 83. old.

A témához:

Kasztner különjáratai

Hitler és a cionistái

A politikai tudományok professzora Jeruzsálemben ilyen szellemben oktatja a zsidó társadalom jöv

ő

nemzedékét? És ezért még ki is tüntetik? Kérdés, hogy ilyen gondolatokkal itt tervez élni ezen a földön más

népek között, vagy esetleg más bolygót keres magának és híveinek? Mell

őzni minden erkölcsöt, más népek

emberi jogát és megmaradását?

Tegyük fel, mi történne, ha az írásban kicserélnénk

bizonyos szavakat, és átírva azt valamelyik hazai lap

közölné. Elképzelhet

ő mekkora baj lenne belőle. (Kanadában egészen biztosan!) Vegyük például így: – „Ha a

magyarság megmaradása forogna kockán, akkor az erkölcsnek semmi helye nincs.” …

és így tovább,

írjuk csak át bátran a szöveget és várjuk a hatást!

Nos, felesleges felidézni, hogy 1944-ben, létezése érdekében a magyarság mekkora áldozattal és h

ősies

harccal szállt szembe a szovjet hordával. Emiatt a h

őseink és nemzetvédőink «háborús bűnösök» lettek, akkori

nemzetvéd

ő parlamenti képviselőinket kivégezték, Szálasi Ferenc Nemzetvezetőnket még ma is őrültként

emlegetik. Pedig

ők is csak a magyarság létezésért küzdöttek anélkül, hogy az erkölcsöt mellőzték volna.

Talán többre haladtunk volna, „

egy kis erkölcstelenséggel” ellenségeinkkel szemben? Aki még nem vette

volna észre, Magyarország, — a magyarok hazája, — fennmaradása kockán forog. Nem kell részletezni,

mindenki tudja, mi történik hazánkban, ahol a magyar nép létezésének érdekében a „megválasztott

politikusok” részér

ől nem történik semmi, sőt az Országház trockista-vakoló patkányai tervszerűen

munkálkodnak a teljes megsemmisítésünkért.

Ma, amikor a magyar társadalom picike tisztánlátó és bátor rétege szintén a magyar létkérdésért küzd, akkor

Yehezkel Dror’ Izraelben „erkölcstelen eszközöket” javasol a zsidó nép fennmaradásának érdekében! Akik

útba esnek, azokat el kell tiporni, lényeg, hogy a zsidó nép megmaradjon! – Örülök viszont, hogy a Forward

lapban a cikk végén található hozzászólások nagy része a pokolba küldte a professzor urat és az írását és

„papírra sem érdemes mocsok” szóval illette. Nem kellene-e a professzor úrnak inkább újra tanulni a

történelmet és körültekinteni a cionista államban, hogy

miért is van Izrael veszélyben? Hátha talál valami

máris létez

ő erkölcstelenséget!

Tóth Judit

Kanada

 

( Fonte: www.aaargh.codoh.info )